Fogunkon múlhat a sikerünk
Emberi civilizációnk arra épül, hogy együtt tudunk működni a többi emberrel és alapvetően meg tudunk bízni bennük. Ezért nem magunknak kell megtermelni az összes élelmiszert, amit eszünk és nem nekünk kell elkészítenünk az összes használati tárgyunkat. El tudjuk azt fogadni másoktól. Ha veszünk egy autót, azzal a bizalommal ülünk bele, hogy rendesen fog működni. Az utakra is azért merünk kihajtani vele, mert bízunk benne, hogy hozzánk hasonlóan más is szabályosan fog közlekedni, és nem jön nekünk.
A közvetlen környezetünk, az emberek akik körbevesznek minket kis közösségeinkben pedig különösen fontosak a számunkra. Persze mind szeretünk ez ellen lázadozni olykor, hogy mi aztán nagyon független személyiségek vagyunk és mit számít nekünk mások véleménye. De az igazság az, hogy senki nem szeretné azt érezni, hogy senkinek sem számít. Lételemünk, hogy becsüljenek minket, hogy szeressenek minket, hogy törődjenek velünk.
Nem nehéz belátni, hogy egy közösségben mennyivel népszerűbb tud lenni az, aki vidám és mosolygós, mint aki morog és zsörtölődik. Aki könnyen és szívesen barátkozik másokkal, nem pedig magányosan elvonulva tölti az idejét. Mennyivel könnyebben ér el sikereket az, aki ki mer állni a többiek elé, magabiztosan prezentálja a gondolatait, netán még a színpadtól vagy a kamerától sem fél. Oké-oké, persze: Mielőtt valaki felhorkanna, természetesen ez leginkább azon múlik, ki mennyire extrovertált vagy introvertált személyiség. Hogy mennyi szereplési vágy van benne. Ez nyilvánvaló. Lehet viszont egy talán kevésbé egyértelmű ok: hogy kinek milyen állapotban vannak a fogai.
Ha valakinek girbegurbák a fogai, netán szuvasodnak (pláne ha a metszőfogakon virít némi feketeség) az ugyanis jelentősen rombolhatja az önbizalmát, és rányomhatja a bélyegét a viselkedésére. Mondjuk nem szívesen nevet tátott szájjal, önfeledten. Talán már egy mosolynál is visszafogja magát, nehogy kivillanjanak a fogai. A végén már lehet, hogy a hétköznapi beszélgetést is legszívesebben elkerülné. Lehet, hogy nem is tudatosan teszi. Egyszerűen csak így érzi jól magát. A környezete persze senkinek sem sejti, miért teszi. Egyszerűen gátlásosnak, magába fordulónak gondolják aki így viselkedik, és egy idő után inkább nem erőltetik a dolgot. Így rontják az esélyeket a fogaink munkahelyi és a párkapcsolati sikerek terén.
De nem törvényszerű, hogy így történjen. A fogainkat rendberakathatjuk, és felismerhetjük, hogy miként hatott ez a viselkedésünkre. Felfedezhetjük milyen a valódi személyiségünk. Aztán mindenki szabadon eldöntheti, hogy van-e kedve felugrani a színpadra vagy sem. De mindenképp pozitív hatással lesz az önbizalmunkra, a megítélésünkre és így a sikereinkre is.
